A csend okai

Meglehetosen elhallgattunk mostanaban, aminek tobb oka is akad, az egyszeru prozai idohianytol a kedvetlensegen at egeszen a laptopok ellopasaig. Izgalmasan hangzik, nemde?

Munka az van, J-nek onkentesseg a muzeumban (hurraaaa), amibol ha minden jol megy, meg akarmi is lehet.  De errol termeszetesen csak o tud hitelesen beszamolni. Nekem meg ketfele is lett nagy hirtelen: egy bristoli Waldorf rendszeru specialis suli es gyermekotthon igenyt tart ram, mint gyermekgondozora. Egy ot gyereket elszallasolo hazban dolgozom majd, olyan 12 ev koruli autista kissrac lesz a gondjaimra bizva. Alig varom, hogy holnap mondhassam nekik, 24-etol enged a munkahelyem kezdeni (mert megtartom a jelenlegi idosgondozoi allast is egyelore, heti egy napra, aztan meglatom hogy birom).

De gondolom mindenkit a krimi resz erdekel. Szoval volt egy olyan hetvege kb 3 hete, amikor elmentunk itthonrol vendegsegbe R-ekhoz egy masik varosba. Ugy alakult, hogy aznap delutan senki sem maradt a hazban, pedig lakjuk elegen. Mire hazajottunk, a szobank ajtaja tarva-nyitva, a konyha kertre nyilo ajtaja ugyszinten. A szobankban szanaszejjel hanyva dolgok, lathatoan gyorsan kerestek valamit, aztan megtalaltak - eltunt mindkettonk laptopja, az e-konyv olvasom meg a kulso HD-m. Rajtuk nagyjabol az egesz eddigi eletunk es munkassagunk. Koszonjuk kedves betoro, biztosan nagy hasznat veszed a magyar billentyuzetes gepeknek... Bar szet lehet azokat cafatokra is szedni problema nelkul, szoval ez sem jelenthet akadalyt.

Sejthetitek egyebkent, hogy milyen lelkiallapotban lehettunk. Volt rendorseg, beszeltunk a lakotarsakkal - az utolso nyitva hagyta a furdoszoba ablakat, ami ugyan az elso emeleten van, de ez nem gatolta meg a rablok bemaszasat - valamint a foberlovel is. Biztositasa csak a sajat cuccara van, ha nekunk nem volt, azt nagyon sajnalja. Koszi. Meg egyebkent is, ha nem tortent eroszakos behatolas a hazba, a biztosoto nem mozgatja fule botjat se. Jott helyszinelo is, gyujtott ujjlenyomatokat, meg felvette a mieinket is, hogy vegul megallapitsa, talalt a furdoben a hazban nem lako embertol szarmazo lenyomatot. El sem hittem volna, ha nem kozlik velunk... A foberlo egyutterzeset mi sem mutatja jobban, mint hogy miutan J vegignezte az osszes betoromentesito lehetoseget (riaszto a szobaba, lakat, zar, anyamtyukja) rakerdezett, ugyan lehetne-e az ajtoban zarat cserelni, meg szerelhetunk-e fel valamit. A valasz nagyon egyszeru es vilagos volt: persze, ha kozben nem teszunk kart az ajtoban (vagy 30 eves es a szentlelek tartja a helyen), nem furunk, faragunk rajta, ja es ha mi alljuk a cehhet, mert hat ugye csak mi akarjuk ezt a zar dolgot. Neki nem igenye. Azota volt nehany almatlan meg eleg stresszes ejszakank, bar lassan talan oldodunk kicsit. A rendorsegnek persze semmi hire sincs a gepekrol, vagy az elkovetorol. Gyanitom ez mar igy is marad.

Egyebkent a foberlo+volegenye kombinacio halalos, nem nagyon maradunk a kifizetett idoszaknal tovabb. A baj csak az, hogy meg egy honapot kifizettunk, szoval november 8-ig valoszinuleg maradunk, hacsak nem menekulunk fejvesztve korabban, mert tenyleg durva a helyzet, de errol majd maskor.

A bolhapiac angliai megfelelője...

...nem más mint a car boot. Illetve nem egészen, mert ott van még a flea market is, ami azért egy kicsit más (utóbbinál inkább az antikvitások dominálnak, míg előbbinél a tulajok az autó csomagtartójából kipakolva árulják ki megunt, kidobandó vagy csak valamilyen okból fölöslegessé vált holmijukat).

J-vel szenvedélyes piacjárók vagyunk, ugyan a magunk módján. A valódi, ízig vérig piacjárók nem restek hajnalban kelni és zseblámpával kutakodni az áru között (ez mondjuk csak az otthoni viszonyok között érvényes, itt fél 9 előtt ne nagyon akarjon ember fia-lánya piacozni). Na mi ebbe a csoportba nem tartozunk bele, szóval meggazdagodni nem fogunk a jó szemmel kiválasztott termékekből, de hobbi szinten űzve a piacozást mások szerint értéktelen, de szerintem valódi gyöngyszemekre lelünk gyakran. Persze mindig zárás előtt fél-egy órával esünk oda a helyszínre, aminek következtében az olcsónál is olcsóbban jutunk hozzá ezekhez a nagyon izgalmas darabokhoz. (Ha kíváncsiak vagytok az eddigi gyűjteményre, készíthetünk egy kis képtárat ízelítőnek:)

Tegnap is kimentünk, mondjuk most új helyet derítettünk föl, mivel a szombati naaagy piacot Whitchurchben elszalasztottuk. Kivételesen céllal érkeztünk - rájöttem, nincsen tréningnadrágom, az az igazán elegáns fajta, amiben futni is lehet. (Kénytelen leszek sportra adni a fejem, mert itt a levegőben is cukor van, isten bizony. J már 5 kilót hízott, képzelhetitek hogy akkor velem mi a helyzet...)
A céllal érkezésnek köszönhetően a tréningnadrágon kívül csak könyvet, fülbevalót, karkötőt meg egy ilyen számítógéphez csatlakoztatható digitalizáló táblát vásároltunk (utóbbiról itthon kiderült, nem nagyon lehet csatlakoztatni a számítógéphez, de az e-bay-nek hála átalakító is érkezik hamarosan a postán, remélem azt nagyobb sikerrel passzírozza be a postásunk a lyukon, mint az autós GPS dokkolómat...). És mennyi minden maradt még ott, amit helyhiány miatt csak nagyon messziről mertem megnézni...

Képfelelősünk ismét J lesz - ő fotózta le ezeket a piacokat közelről s távolról:)

Még élünk...

csak nekiálltam melózni, ami értelemszerűen elviszi a nap egyik részét, a másikban meg próbálom feldolgozni a látottakat-hallottakat-érzetteket, J pedig annyi álláshirdetést vizsgál meg naponta közelről, hogy billentyűzetitisze lett (nem is, csak az egere mondta be az unalmast, a touchpadje pedig önmagában kritikán aluli)... Tény, hogy már egy jó ideje nem írtunk semmiről, úgyhogy most következik egy rövid helyzetjelentés.

Biztosan örömmel halljátok, hogy közel öt nap vezetés során senkiben sem tettem még kárt:) Ugyan a kocsi kerekei néha találkoznak az útpadkával némelyik elkerülő-manőverem közepette, de még nem történt semmi botrányosan veszélyes.

A munka nem egészen az, mint amire előzetesen számítottam, ráadásul mint kiderült, egyelőre minimálbérért foglalkoztatnak benne, ami önmagában nem baj, bár még nem tudom, hogy a benzinköltségemmel együtt hogyan fogok kijönni. Ehhez még menni kell meg tankolni meg fizetést kapni meg számolni. (Esténként J számológéppel, a papírjaimmal meg tollal kezemben szokott látni, amint bőszen oszlopokat gyártok - amolyan házi könyvelést készítek - sóhajtozom, és gyakran újrarendezem az oszlopokat, amikor kiderül, valamit rossz helyre írtam.)

Az egyik lakótársunk elköltözik, a helyére szeptember közepén visszatér főbérlő leányunk vőlegényestül, úgyhogy onnantól októberig öten leszünk a közös helyiségekre. Meg utána is valószínűleg, amennyiben nem költözünk el máshova... Van min gondolkodni, ugyanis a főbérlő azt mondta, jöhetnek az állatok onnantól, hogy ők visszaköltöztek, de nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. Öten zsúfoltan leszünk így is egyrészt, másrészt pedig még szerintem nem élt együtt állatokkal, szóval a nagy macska- és kutyaszeretete nem biztos, hogy sokáig tart, ha találkozik a mi SzörnyetegLajos Rozika/Joe és SzofjaSzemjonova kombinációnkkal. Aztán ha betelik a pohár, nem tudom milyen sebességgel repülnénk az ingatlanból, immár állatostul... Mondjuk lehet csak túlparázom a dolgot. Azért még gondolkodunk rajta.

Közlekedj angolosan

A rally Monte Carlo-ból indult, de virágkorát bizony itt éli. Mert ahogy ezek közlekednek, az több mint versenyszellemes. Adottak a rendkívül keskeny utak, sok esetben mindkét oldalon kőkerítéssel, valamint a városi szakaszok, ahol az élményt az út mindkét oldalán rendkívül sűrűn összevissza parkolt autók fokozzák. A közlekedési hely így leszűkül kb egy nyomtávra. A kétirányú haladást pedig úgy kell elképzelni, hogy 48 Km/h sebességgel egymással szemben száguldunk, majd valaki az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt egy parkolóhelyre a nyertes pedig angolos eleganciával megköszöni.
Nemzetük híres a körforgalmakról. Akad itt fákkal övezett, több sávos, több háztömböt megkerülő, ovális, szögletes, villanyrendőrrel szakaszolt körforgalom, de a kedvencem a sima hagyományos kereszteződés közepére odafestett, többnyire elkopott 39 cm átmérőjű fehér pötty.
Használni pofon egyszerű. Ha balra indexelsz balra mész ki, ha jobbra akkor jobbra, ha nem akkor keresztülhaladsz. Néha indexelsz amikor sávot váltasz, néha ha úgy érzed akkor is ha elhagyod a körforgalmat. Többnyire azért nem szoktak indexelni. Miért is? Egyszerű. Ugyan azon az oldalon van a váltó és az index a bajuszkapcsolón. Próbáltatok már egyszerre ablakot törölni, váltani és telefonálni vezetés közben? Nehezen megy na.

A szomszédunkról

Az előző bejegyzésemben szerintem kaptatok kis ízelítőt abból, milyen vicces ember is a mi szlovák szomszédunk.

Legjobb, ha az ember az egyik fülén be, a másikon meg kiengedi azt az infót, amit a szomszéd meg akar osztani, mert ha nagyon odafigyelsz és elhiszed, amit mond, akkor fület-farkat behúzva menekülnél legszívesebben nem csak Angliából, hanem nagyjából a világból is.

De legalább jól szórakozik rajtunk. Aznap, amikor megvettük a kocsit épp ültünk este J-vel a konyhában, amikor eszembe jutott, hogy mi van, ha lopott az autó. Ezen az ötleten kínunkban remekül szórakoztunk J-vel - ekkor jött le a szomszéd. Kérdezte, mi olyan vicces. Mi meg mondtuk, azon röhögünk, mi van akkor, ha lopott a kocsi (ekkor mondta, hogy SMS-ben ezt le lehet ellenőrizni, megcsináltuk-e ezt a rövid csekkolást megvétel előtt. Hát perszehogy nem. J felrohant a telefonjáért és utólag ellenőrizte a kocsi állapotát - szerencsére szóról szóra igaz, amit az eladó mondott.)

Majd megkérdezte a szomszéd, hogy kitől vettük a kocsit. Ugye nem magánszemélytől (dehogynem). Ugye nem feketétől (dehogynem). Szerinte elkövettük az összes lehetséges szarvashibát, amit ember elkövethet Angliában autóvásárláskor. Aztán kérte, mutassuk meg neki a kocsit, hadd szórakozzon egy jót elalvás előtt. Azt is elmondta, hogy ilyen öreg kocsija neki még nem volt (egyébként jogosítványa sincs, az asszonya furikázza mindenhova, meg néha stikában vezet, ha a rendőrök nem látják).

Mindenesetre azt az egy tanácsát megfogadtam, hogy nem egy összegben fizettem ki a biztosítást a kocsira, mert abban végülis igaza van, akármi történhet. Bár szerintem prímán eltöfögök vele a következő öt évben is, ha úgy alakul, de azért jobb a békesség.

A leázott konyha

Lakótársunk ha itt tartózkodik úgy naponta kétszer előadja a hattyúk tava hardcore változatát, beledöglik a kádba Odette szerepében. Leeresztette a kádat, annak tartalma pedig a konyhában landolt. Hívjunk hát szerelőt. A szakember reggelre be is ígérte közeledtét.
Másnap kopogtatnak. Feltépem az ajtót a "Hajrá Törökország!"-os pólómban és pislogok. Kb elég magas, csak kettő belőlem minden irányban tag áll az ajtóban és felteszi szofisztikát jól átgondolt kérdését a maori (állati jól megrajzolt) tetoválások mögül:

G.: - Dzsordzs?
J.: - Nem az én nevem nem Dzsordzs hanem J. /Dzsénó/
V.: - Drágám, azt szeretné közölni, hogy jó reggelt, ő George és azért jött, hogy megjavítsa a fürdőszobában a lefolyót.
J.: - Ja. Persze. Fáradjon be kedves George.

G. egyébként arra srácra emlékeztetett, akit felszolgáló pályafutásom kezdetén tanítottam be és eképpen mutatkozott be: L. vagyok, szeretem a gyors sportkocsikat. Szóval L. egyszer kiszambázott az egyik asztalhoz, felvette a rendelést, majd visszatért a frissítőkkel, hanyag eleganciával letette az asztalra az ásványvizes palackot, félbetörte és töltött. Az asztalnál ülők tágra nyílt szemekkel, sápadtan dülöngéltek.
G. pedig szintén könnyed eleganciával tépte le a fürdőkád takaró palástját és két mozdulattal elhárította a hibát.

Azért egy kicsit még folyat. Megvárjuk a hattyúk tava negyedik felvonását. /szegény Csajkovszkij/

A biztosításról

Mivel J azt írta, ez a téma az én reszortom, meg mivel vagy egy fél hétvégét eltöltöttem a különböző biztosítások díjainak összevetésével, talán tényleg nekem illendő bemutatni a biztosításkötésünk viszontagságait. Hol is kezdjem. Nagy-Britanniában az autók olcsók, viszont a biztosítások drágák. Valami ilyen alapvetés lehetne a felvezetés a történethez.

Folytatásul annyit, hogy miután múlt csütörtökön megvettük a kocsit, égető szükségét éreztem némi gyakorlásnak. Viszont szlovák szomszédunk felvilágosított, hogy biztosítás nélkül nagyon ne akarjak furikázni, mert csúnyán megüthetem a bokámat. (Általában ijesztgetős és elrémisztő tanmeséi vannak, tegnap csak azért kopogott még be este tízkor, hogy elmondja, a bejárati ajtónkat csavarhúzóval is ki lehet nyitni, most próbálta. Meg hogy Birminghamben, ahol ő lakik, hogyan vertek baltával agyon egy idős házaspárt litván bevándorlók az egyik éjjel. Majd jót röhögött a saját esti meséjén és szép álmokat kívánt.)

Úgyhogy nekiálltam felkutatni a lehetőségeimet, mit mennyiért és hol kaphatok meg. Itt is akadnak csodálatos árajánlat-összevető oldalak, azokon is kísérleteztem meg egyénileg is leellenőriztem némelyik biztosító árait. Végül a TESCO-nál találtam a legkedvezőbb árat: potom 700 fontért bebiztosíthatom a 495 fontot érő gépjárművemet 12 hónapra. Oké, nincs más hátra mint előre, ez kell nekünk.

Azonban a bankszámlámra ekkor még nem érkezett meg a pénz, amit átvezettem az otthoni számláról, a készpénzünk meg az autóvásárlás miatt erősen megfogyatkozott. Három lehetőség maradt: megkérni öcsémet, hogy a hazai fontszámlájáról próbálja meg kiegyenlíteni a cehhet, vagy itt kint megkérni valakit, hogy tegye meg ugyanezt, vagy megvárni, hogy megérkezzen a pénz (majd egyszer), és addig sem vezetni. Sajnos mint kiderült Angliában annyira speciális a rendszer, hogy csak úgy idegen ország kártyájával nem lehet ukmukkfukk fizetni. Úgyhogy az öcsém-féle rendezési terv nem valósulhatott meg.
Aztán kiderült az is, hogy az én kártyám teljesen alkalmatlan az online fizetésre, úgyhogy ez a megoldási lehetőség is lehetetlen.

Végül - mint már itt tartózkodásunk során nagyon sokszor - Z oldotta meg a helyzetet: kifizette az online azonnal kifizetendő összeget a kártyájával, úgyhogy végre sikerült (hétfő éjjel fél egykor, értitek) megkötni a biztosítást.

Nem tudom akarjátok-e a biztosítás megkötése előtti kb. 2 óra eseményeit részletesen olvasni. Szerintem nem, én nagyon próbálom őket elfelejteni. Azért néhány részlet belőle, ízelítőnek.

• Nyolcszázmillió-kétszázhetvenedszer is kitöltöttem az árajánlatkészítő programo(ka)t különböző oldalakon (Z biztosra akart menni, hogy tényleg a legjobb ajánlatot sikerül megtalálnunk).
• A végére jobban tudtam J jogosítványszerzési dátumát, mint ő maga. Egy dátumot én tudtam jobban, mint ő - tudjátok ez mit jelent?!
• Miután konstatáltuk, hogy jó lesz mégis az a biztosítás, amit készen-kitöltve hoztam Z-hez, addigra a TESCO rendszere úgy döntött, túl sokáig szerencsétlenkedtünk, ezért nemes egyszerűséggel közölte, lejárt a biztonsági időkorlátom.
• Ezt az üzenetet aznap este legalább tízszer dobta a gép. Igen, ez tíz újabb kitöltést jelent.
• Z-nek el kellett szaladnia otthonról, úgyhogy J-vel maradtunk küzdeni a rendszerrel - J nyugalmának köszönhetően sikerült kitölteni, működtetni, de mire Z visszajött, ismét jött az időkorlátos üzenet (ekkor én egy ideje már nem néztem oda).

Lényeg a lényeg: van biztosítás, lehet vezetni a járgányt, tegnap már mentem is egy kicsit a környéken. Erősen kell koncentrálnom, hogy ne csukjam be a szemem, amikor veszélyes tempóban és távolságra haladunk el egymás mellett a többiekkel. Biztos megszokom idővel.

Egyébként pedig pénteken kezdek reggel 7-kor:)