A biztosításról

Mivel J azt írta, ez a téma az én reszortom, meg mivel vagy egy fél hétvégét eltöltöttem a különböző biztosítások díjainak összevetésével, talán tényleg nekem illendő bemutatni a biztosításkötésünk viszontagságait. Hol is kezdjem. Nagy-Britanniában az autók olcsók, viszont a biztosítások drágák. Valami ilyen alapvetés lehetne a felvezetés a történethez.

Folytatásul annyit, hogy miután múlt csütörtökön megvettük a kocsit, égető szükségét éreztem némi gyakorlásnak. Viszont szlovák szomszédunk felvilágosított, hogy biztosítás nélkül nagyon ne akarjak furikázni, mert csúnyán megüthetem a bokámat. (Általában ijesztgetős és elrémisztő tanmeséi vannak, tegnap csak azért kopogott még be este tízkor, hogy elmondja, a bejárati ajtónkat csavarhúzóval is ki lehet nyitni, most próbálta. Meg hogy Birminghamben, ahol ő lakik, hogyan vertek baltával agyon egy idős házaspárt litván bevándorlók az egyik éjjel. Majd jót röhögött a saját esti meséjén és szép álmokat kívánt.)

Úgyhogy nekiálltam felkutatni a lehetőségeimet, mit mennyiért és hol kaphatok meg. Itt is akadnak csodálatos árajánlat-összevető oldalak, azokon is kísérleteztem meg egyénileg is leellenőriztem némelyik biztosító árait. Végül a TESCO-nál találtam a legkedvezőbb árat: potom 700 fontért bebiztosíthatom a 495 fontot érő gépjárművemet 12 hónapra. Oké, nincs más hátra mint előre, ez kell nekünk.

Azonban a bankszámlámra ekkor még nem érkezett meg a pénz, amit átvezettem az otthoni számláról, a készpénzünk meg az autóvásárlás miatt erősen megfogyatkozott. Három lehetőség maradt: megkérni öcsémet, hogy a hazai fontszámlájáról próbálja meg kiegyenlíteni a cehhet, vagy itt kint megkérni valakit, hogy tegye meg ugyanezt, vagy megvárni, hogy megérkezzen a pénz (majd egyszer), és addig sem vezetni. Sajnos mint kiderült Angliában annyira speciális a rendszer, hogy csak úgy idegen ország kártyájával nem lehet ukmukkfukk fizetni. Úgyhogy az öcsém-féle rendezési terv nem valósulhatott meg.
Aztán kiderült az is, hogy az én kártyám teljesen alkalmatlan az online fizetésre, úgyhogy ez a megoldási lehetőség is lehetetlen.

Végül - mint már itt tartózkodásunk során nagyon sokszor - Z oldotta meg a helyzetet: kifizette az online azonnal kifizetendő összeget a kártyájával, úgyhogy végre sikerült (hétfő éjjel fél egykor, értitek) megkötni a biztosítást.

Nem tudom akarjátok-e a biztosítás megkötése előtti kb. 2 óra eseményeit részletesen olvasni. Szerintem nem, én nagyon próbálom őket elfelejteni. Azért néhány részlet belőle, ízelítőnek.

• Nyolcszázmillió-kétszázhetvenedszer is kitöltöttem az árajánlatkészítő programo(ka)t különböző oldalakon (Z biztosra akart menni, hogy tényleg a legjobb ajánlatot sikerül megtalálnunk).
• A végére jobban tudtam J jogosítványszerzési dátumát, mint ő maga. Egy dátumot én tudtam jobban, mint ő - tudjátok ez mit jelent?!
• Miután konstatáltuk, hogy jó lesz mégis az a biztosítás, amit készen-kitöltve hoztam Z-hez, addigra a TESCO rendszere úgy döntött, túl sokáig szerencsétlenkedtünk, ezért nemes egyszerűséggel közölte, lejárt a biztonsági időkorlátom.
• Ezt az üzenetet aznap este legalább tízszer dobta a gép. Igen, ez tíz újabb kitöltést jelent.
• Z-nek el kellett szaladnia otthonról, úgyhogy J-vel maradtunk küzdeni a rendszerrel - J nyugalmának köszönhetően sikerült kitölteni, működtetni, de mire Z visszajött, ismét jött az időkorlátos üzenet (ekkor én egy ideje már nem néztem oda).

Lényeg a lényeg: van biztosítás, lehet vezetni a járgányt, tegnap már mentem is egy kicsit a környéken. Erősen kell koncentrálnom, hogy ne csukjam be a szemem, amikor veszélyes tempóban és távolságra haladunk el egymás mellett a többiekkel. Biztos megszokom idővel.

Egyébként pedig pénteken kezdek reggel 7-kor:)