1. lépés: Reggel nézz ki az ablakon, süt a nap. (Véletlenül se nézz meg semmiféle időjárásjelentést, csak az életkedvedet akarják elvenni.)
2. lépés: Rendben, gyorsan húzd le az ágyat, az első adagot nyomd be a gépbe, majd indítsd is el.
3. lépés: Mire kimos a gép (2 óra legalább, nem siet az sehova), már háromszáz milliméter csapadék hullott az égből (ne vitatkozzatok a mennyiséggel, én annyinak láttam). Konstatáld, hogy lehet mégsem ma kellett volna ebbe belevágni, de már mindegy.
4. lépés: Teregesd ki a ruhákat szabad levegőre - mert épp nem esik - majd menj vissza a szobába a számítógép elé intézni a dolgaidat.
5. lépés: Öt perc múlva a gyanús eső-hangokra neszelj fel, és rohanj ki bevinni a negyedig megszáradt, de aztán jól elázott ruháidat.
6. lépés: Újabb öt perc múlva, az eső elálltával vidd ki ismét a szárítót, hiszen úgyis a konyhában vagy, gyorsan be tudod hozni, ha esik.
7. lépés: Két (azaz kettő) perc múlva konstatáld, hogy már megint esik, de most sunyin és halkan. Ronts ki az ajtón és a teljes magyar káromkodáskészletet felhasználva dicsérd az angol időjárást, miközben rángatod befelé a ruhaszárítót.
8. lépés: Miután ezen módon lejjebb került valamivel az ingerültségi szinted, kezdj el azon morfondírozni, hogy a következő adag ruha (amit még optimista, félig elvarázsolt állapotban tettél be a gépbe) ugyan mégis hova kerüljön majd.
Nagyjából itt tartok. Szerintem kiviszem még egy kicsit a ruhákat, most éppen süt a nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése