Az előző bejegyzésemben szerintem kaptatok kis ízelítőt abból, milyen vicces ember is a mi szlovák szomszédunk.
Legjobb, ha az ember az egyik fülén be, a másikon meg kiengedi azt az infót, amit a szomszéd meg akar osztani, mert ha nagyon odafigyelsz és elhiszed, amit mond, akkor fület-farkat behúzva menekülnél legszívesebben nem csak Angliából, hanem nagyjából a világból is.
De legalább jól szórakozik rajtunk. Aznap, amikor megvettük a kocsit épp ültünk este J-vel a konyhában, amikor eszembe jutott, hogy mi van, ha lopott az autó. Ezen az ötleten kínunkban remekül szórakoztunk J-vel - ekkor jött le a szomszéd. Kérdezte, mi olyan vicces. Mi meg mondtuk, azon röhögünk, mi van akkor, ha lopott a kocsi (ekkor mondta, hogy SMS-ben ezt le lehet ellenőrizni, megcsináltuk-e ezt a rövid csekkolást megvétel előtt. Hát perszehogy nem. J felrohant a telefonjáért és utólag ellenőrizte a kocsi állapotát - szerencsére szóról szóra igaz, amit az eladó mondott.)
Majd megkérdezte a szomszéd, hogy kitől vettük a kocsit. Ugye nem magánszemélytől (dehogynem). Ugye nem feketétől (dehogynem). Szerinte elkövettük az összes lehetséges szarvashibát, amit ember elkövethet Angliában autóvásárláskor. Aztán kérte, mutassuk meg neki a kocsit, hadd szórakozzon egy jót elalvás előtt. Azt is elmondta, hogy ilyen öreg kocsija neki még nem volt (egyébként jogosítványa sincs, az asszonya furikázza mindenhova, meg néha stikában vezet, ha a rendőrök nem látják).
Mindenesetre azt az egy tanácsát megfogadtam, hogy nem egy összegben fizettem ki a biztosítást a kocsira, mert abban végülis igaza van, akármi történhet. Bár szerintem prímán eltöfögök vele a következő öt évben is, ha úgy alakul, de azért jobb a békesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése