A leázott konyha

Lakótársunk ha itt tartózkodik úgy naponta kétszer előadja a hattyúk tava hardcore változatát, beledöglik a kádba Odette szerepében. Leeresztette a kádat, annak tartalma pedig a konyhában landolt. Hívjunk hát szerelőt. A szakember reggelre be is ígérte közeledtét.
Másnap kopogtatnak. Feltépem az ajtót a "Hajrá Törökország!"-os pólómban és pislogok. Kb elég magas, csak kettő belőlem minden irányban tag áll az ajtóban és felteszi szofisztikát jól átgondolt kérdését a maori (állati jól megrajzolt) tetoválások mögül:

G.: - Dzsordzs?
J.: - Nem az én nevem nem Dzsordzs hanem J. /Dzsénó/
V.: - Drágám, azt szeretné közölni, hogy jó reggelt, ő George és azért jött, hogy megjavítsa a fürdőszobában a lefolyót.
J.: - Ja. Persze. Fáradjon be kedves George.

G. egyébként arra srácra emlékeztetett, akit felszolgáló pályafutásom kezdetén tanítottam be és eképpen mutatkozott be: L. vagyok, szeretem a gyors sportkocsikat. Szóval L. egyszer kiszambázott az egyik asztalhoz, felvette a rendelést, majd visszatért a frissítőkkel, hanyag eleganciával letette az asztalra az ásványvizes palackot, félbetörte és töltött. Az asztalnál ülők tágra nyílt szemekkel, sápadtan dülöngéltek.
G. pedig szintén könnyed eleganciával tépte le a fürdőkád takaró palástját és két mozdulattal elhárította a hibát.

Azért egy kicsit még folyat. Megvárjuk a hattyúk tava negyedik felvonását. /szegény Csajkovszkij/