A szovjet érdemrendes dolog a bolhapiacon kezdődött. Az internetet böngészve találtam rá erre a lehetőségre és mivel Z. elállt a vasárnapi "lengyelpiac" közös felkeresésétől, gondoltuk akkor majd a következő héten (erről még röviden beszámolok) próbálunk újra szerencsét. Szóval elmentünk máshová, jelesül a bristoli sportcsarnokba, ahol az "Antik környezetbarát" szlogennel igyekeznek a környékbeliek túladni százéves lomjaikon. A belépő fejenként két font, a kínálat szerény, legalábbis az otthoni használt cikk kereskedéshez mérten.
Az egyik árusnál egyszer csak megpillantottam jó pár világháborús kitüntetést és némi hátsó szándékkal elkértem egy 39-es vaskeresztet - gondoltam beszólok valamit - de sajnos annyira kiváló minőségű hamisítvány volt, hogy konstatáltam ez bizony eredeti. Kicsit beszélgettünk az eladóval, én elmeséltem, hogy láttam már szovjet érdemrendeket, ő pedig váltig állította, hogy nem csak látott, de büszke tulajdonosa is néhány impozáns darabnak. Meghívott hát vendégségbe, ahova ma megyünk, szemrevételezni boltban vett kitüntetéseit. Az illető nyugdíjas exrendőr, amatőr történész, végtelenül kedves szimpatikus fazon. A piac egyébiránt valahogy így fest.
ez nagyon jófej dolog! nem is tudtam, hogy ilyen nyitott népek ezek!
VálaszTörlés