V interjúja

Tudom nagyon várjátok a híreket, hogy hogy ment meg mi volt az első interjúmon, úgyhogy írok róla pár sort. Bár ne fűzzetek nagy reményeket hozzá, mert nem ezer százalék, hogy ebben a munkakörben kezdem angliai karrieremet.

Maga az interjú teljesen jó volt - érzésem szerint egészen jól megfeleltem a kérdésekre is. Arra kíváncsi volt a cégtulajdonos, hogy mennyi ideig szeretnék ebben a szakmában dolgozni - az őszinteség stratégiáját választottam: mondtam neki, hogy ha bejön a meló, akkor mindenképpen legalább részállásban maradok még akkor is, ha találok iskolában-oviban állást. Nem titkoltam el, hogy hosszabb távon utóbbi területen szeretnék dolgozni - ha már ezt tanultam és alapvetően munka is akad ránézésre.

A probléma ezzel a munkával kapcsolatban a következő lenne. (Ó, nem is mondtam eddig, mi a meló: idősgondozás a kevésbé megrázó fajtából - saját otthonukban élő idős emberekhez kell autóval kigurulni, megnézni bevették-e a gyógyszerüket, rendben vannak-e, szükségük lenne-e valamire, bevásárolni nekik, ilyes feladatok.)
Na szóval a probléma az alábbi lenne - business biztosítást kell kötni az autóra, amivel szaladgálok. Namármost az itteni szabályok szerint csak itt regisztrált autókra lehet biztosítást, pláne business biztosítást kötni. Most két lehetőség áll nyitva előttünk: vagy a Suzukit a (helyi viszonylatban rossz helyen lévő kormánykerekével) forgalomba helyeztetjük és regisztráltatjuk itt, hogy kerülhessen rá megfelelő biztosítás, vagy már az első hónapban - mert még mindig nincs egy egész hónapja, hogy kiértünk - brit rendszámos autót vásárlunk.
Innentől meg elgondolkodtató az egész, mert egyelőre azt sem tudom, be akarnak-e hívni egyáltalán a második körös interjúra, ráadásul ez volt az első interjúm, nem tudom, hogy összességében mik az esélyeim az elhelyezkedésre. Őszintén szólva jobb szívvel vásárolnék autót úgy, hogy már van meló, szóval az első havi keresetemből. Még telefonálni meg gondolkodni kell ezen kicsit (többet).

Ha bármilyen új hírek vannak, azért jelentkezem:)