2012. július 23., hétfő

A kosarazás

Neem, nem arról van szó. Ki is mondhatna nekem nemet...
Egyik nap délután (Magyarországon többnyire ekkortájt már este van) amikor konstatáltuk, hogy meglehetősen hiányoznak az esti séták, mondottam volt V-nek, hogy nézzük meg a párszáz méterrel odább fellelhető parkot. Ez a park nem akármilyen, van rajta játszótér, füvesített méretes focipálya, teniszpálya, kézilabdapálya, kosárlabdapálya, ping-pong placc. Kedvem szottyant dobálni. Vegyünk egy kosárlabdát! Mivel errefelé jellemző a másfelet fizet kettőt vihet akció, vettünk egy kosárlabdát egy röplabdát és két esernyőt. :)
Kivonultunk dobálni, körbedobáltuk az egész palánkot, állati volt. Másnap ismét kimentem és meglepetésemre a helyiek már birtokba vették a pályát, de nemigen volt labdájuk. Azonmód lecsaptak rám a labdámra és ki is hívtak egy az egy ellen küzdelemre szépen sorjában. A következő napon is így történt és így spannoltam össze a környék néhány széles mosolyú csillogó mélyfekete szemű tinédzserével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése