Az első hét benyomásai

Az első hetünket J barátjának vendégszobájában - vagy inkább közösségi szobájában töltöttük. A panorámakép, ami a blog címe mögött látható, ebből a szobából készült az egyik este. Z, J barátja a belvárosban lakik, ami telistele van régi házakkal. Ezek a házak felettébb izgalmasak építészeti, de leginkább épületgépészeti és épületvillamossági szempontokból. Bár ezekről azt hiszem J készít majd bejegyzést hamarosan... Ritkán látni őt morcosnak, de az angol villanyszerelők logikájának (logikátlanságának?) felismerése meglehetős hangulatromlást idézett elő nála.

Nagyon tréfás volt a ház, aminek a legfelső szintjén laktunk, ugyanis a lakóknak  bizonyos időközönként fel kell mászni a háztetőre sirályfészket bontani, mert ha ezt elmulasztják, akkor eső esetén (ami itt ritka, mint a fehér holló, de hát ez a blog címéből is kiderül) befolyik a víz az alattuk lakó szomszéd nappalijába. Értitek. A vízelvezetés csodája. Meg a madárhálót is biztosan ismerik...
A sirályok egyébként most is ott fészkeltek a konyha fölött a tetőn (ami eső esetén a csukott ablakon keresztül beázott, nem a sirályfészek, hanem az egyik részeg lakótárs miatt, aki ezt az ablakot föltépve jutott be egyik éjjel az ágyába), úgyhogy reggelente kávé- és teakészítés közben éktelen sivításokat hallhattunk föntről - a kis sirályok követelték a jussukat.


A kedvencem egyébként a melegvíz előállításának módja. Itt ugye az az elképzelés, hogy a víz optimális állapotában vagy jéghideg, vagy tűzforró. Ennek megfelelően minden rendes kádon két csaptelep figyel, egymástól jó 30 cm-es távolságra. Hogy véletlenül se keveredhessenek össze előbb, csak a kádban. Vannak már egyébként keverős csapjaik is - csak a harcore, előrehaladott háztartásokban -, amiben szintén elválasztják egymástól a hideget és a meleget: a keverős csaptelep elülső részén folyik a hideg, hátulsó részén pedig a melegvíz. De tényleg. Mondjuk én ezt nem tapasztaltam, csak hallottam róla. Na és van még egy szuper találmány a fürdőszobában: az átfolyó rendszerű vízmelegítő, amivel a zuhanyzáshoz szükséges hőmérsékletű vizet állítják elő. Ezt előbb egy kapcsolóval kell ám bekapcsolni, egész nap nem lehet áram alatt.


Ez volt az én problémám is az érkezés utáni első este - nem tudtam erről az aprócska, ám nagyon fontos infóról. Már szemrevételezés után láttam, hogy nagyon nem lesz könnyű kétféle csaptelepből zuhanyzásra alkalmas vizet elővarázsolnom, ezért megkérdeztem a házigazdánkat, Z-t, hogy hogyan is van ez. Bejött a fürdőbe, majd megmutatta, hogy azt a gombot kell csak benyomni, s kivártatva megindul a zuhanyrózsából a víz aztán eltekerem a tekergetőt a nekem tetsző hőmérsékletre, és hajrá.
Oké. Levetkőztem, a fiúk bent beszélgettek a szobában. Beállok a kádba, nyomom a gombot, semmi. Tekerem a tekerőt, semmi. Nyomom még egy kicsit a gombot (sokszor, az biztos segít), semmi. Két perc küzdelem után feladtam, és mivel felöltözni és kérdezni nem volt kedvem, nekiálltam a vállalhatatlan hőmérsékletű csapokat tekergetni - a hidegből semmi nem jött, mivel azt kötötték rá az átfolyós rendszerre. Na akkor mi marad? Az. A forró. Életem legkevesebb vizet felhasználó mosdásán estem túl, és még így is fájt.
Kicsivel később J is lezuhanyzott - volna, de ugyanígy járt, mint én.

Z-nek másnap reggel a rákérdezésünkre eszébe jutott megmutatni a fürdőszobán kívül lévő kapcsolót (bőven szemmagasság alatt található, nehogy nagyon feltűnjön), aminek működtetésével - és a gomb benyomásával - tényleg hamarosan elindul a melegvíz a zuhanyrózsából...