Képzeljétek el, meleg van! Rendesen, nyári érzetű meleg, lassan negyedik napja. Esőfelhőnek szélét sem láttuk a város fölött körülbelül ugyanennyi ideje.
Ezen felbuzdulva tegnap felvettem az egyik bikinimet (a kettő közül, mert továbbra is rendíthetetlenül optimista vagyok) és NAPOZTAM a kertben. Mit napoztam, szinte le is égtem. Szóval nagyon durva a helyzet - ha így marad hosszabb távon, csokibarna leszek és a szuperoptimista egóm diktálta naptejbepakolásnak (30+ faktoros) is lesz értelme.
(Azt ne kérdezzétek, mit nem hoztunk el magunkkal - például a varrógépet meg a kenyérsütőt és a nyomtatót biztosan nem, mindháromnak hasznát vennénk, de egyiket sem mertük elhozni attól tartva, hogy nem fér be a kocsiba. Viszont J-t naponta meglepem azzal, hogy még mindig miket varázsolok elő a csomagjaink rejtekéből.)
Egyébiránt tegnap este vendégségben voltunk, megnéztük a nyugalmazott bristoli rendőr-műgyűjtő-kereskedő-vénával rendelkező bácsi és angolul nagyon nem tudó thai felesége otthonát, kutyáját és gyűjteményét. Adtak enni meg inni, a tervezett egy-két órás szakmai villámlátogatás helyett még éjfélkor is meséltek és sztoriztak (én voltam a bulirontó, mert már lefagyott kezem-lábam, meg a pizsamám is csalogató jeleket küldött a távolból - ők bírták volna még tovább is).
Nem tudom, a J-vel megközelítőleg közös hobbi vagy a thai feleség teszi-e, vagy egyszerűen a bácsi maga ilyen nyitott és kedves, de az angolok távolságtartásáról alkotott előítéleteimet rendesen döntögette a tegnapi este. Alig akartak minket elengedni. Szóval valószínűleg ismét megyünk, főleg mivel a bácsi felajánlotta, nyomtathatunk nála. Ha ma nem járunk sikerrel olcsó és jó nyomtatási hely keresésben, akkor lehet meglátogatjuk ismét őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése