Van nekünk egy ágyunk a szobában. Megközelítőleg olyan 50 éves lehet - ezen hosszú évek minden porával-koszával ellátva. Rajta a matrac nagyjából ugyanaz az évjárat. Beköltözésünk napján sürgősen eltávolítottuk közös erőfeszítéssel (mert ha szét is akar esni és foltos, de legalább 2 tonnát nyom) a matracot az ágyról. Azóta a fölfújhatós matracon alszunk (rányomkodtuk a régi ágyra), ezt viszont minden este fel kell valamennyire fújni, mert kicsit ereszt. Nem lyukas konkrétan (talán), csak ippeg annyira engedi ki a levegőt valahol, hogy kettőt már ne lehessen kényelmesen aludni rajta.
J tüdőkapacitása a felfújósdi hatására estéről estére javul. Ezt elsősorban onnan lehet tudni, hogy tegnap este alhatatlanul keményre fújta az ágyat. Elkezdte fújni, aztán fújta és fújta, mert nem akart elfáradni közben. Nekem gyanús volt, hogy sok lesz ez már, de amíg be nem feküdtünk az ágyba, addig azt gondoltam, hogy csak jó lesz ez.
Aha, persze. Nagyjából három teljes fordulatot megtettem a megfelelő alvóhelyzetet keresve, de mindenhogyan belenyomódott egy kemény borda a testembe. J mellettem azon mulatozott, hogy simán mehetnénk kosarazni is a matracunkkal, mert ugyan át nem esne a kosáron, de lehetne pattogtatni, annyira feszes és kemény.
Végül kénytelen volt kicsit kiengedni belőle, hogy aludni is lehessen rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése